Bemutatkozik Azerbajdzsán

2010 elején egy a magyar közönség által kevéssé ismert ország, Azerbajdzsán mutatkozik be a könyvtárunkban. Éppen ezért egy rövid összeállításban közöljük a két nép közötti kapcsolódási pontokat, amikkel reméljük felkeltejük az érdeklődésüket az ország és annak bemutatkozása iránt.

A történelmi, régészeti, nyelvészeti, mitológiai, zenei toponímiai adatok tanúsága szerint a magyarok és az azerbajdzsánok történelmileg rokon népek.

Sok évszázadon át ugyanazon etnoszok képezték az azerbajdzsán és a magyar nép kialakulásának az alapját. Ezek a kimmerek, a szkíták, a hunok, a szabírok, az avarok, a bulgárok, a kazárok és a magyarok voltak. Ezek a népek csaknem egyidejűleg vándoroltak a Kárpátok régiójába a mai Magyarország területére és a Kaukázus régiójába, a mai Azerbajdzsán területére.
Európai tudósok, mint például F.Gounchar, R.Grosset, T.Szulemirszkij, valamint azerbajdzsán tudósok megállapították az azerbajdzsáni és a magyarországi késői bronzkori és korai vaskori régészeti kultúrák közötti genetikai rokonságot.

Az azerbajdzsánok és a magyarok ősei a sámánizmust követték. Mind Magyarországon, mind Azerbajdzsánban feltártak lovas temetkezéseket. Ugyancsak mindkét nép a tengrizmus vallást gyakorolta. Ez a vallás az ég, a föld és a víz tiszteletét jelentette. A magyar nyelvben szerepel a „tenger” szó, az azerbajdzsánok a tengert és az eget „”tengri”-nek nevezik (tengiz, deniz). Meg kell jegyezni, hogy az ősi sumérok nyelvében szintén jelen volt a „tenger” szó.

A források szerint az ősi Azerbajdzsánban legalább két magyar terület volt Ulu-madzsar (nagy magyar) és Kicsik madzsar (kis magyar) néven. Ezen kívül van egy Madzsar-Garaoglan (magyar fiatalember) nevű település is.

Kodály Zoltán, Bartók Béla, Vargyas Lajos, Vikár László magyar zenetudósok összehasonlító szempontból vizsgálták a magyar és türk dallamokat, szoros kapcsolatot és jelentős hasonlóságot fedeztek fel bennük. Sípos János magyar zenekutató többször járt Azerbajdzsánban, több tucat azerbajdzsán falut keresett fel, több száz embert hallgatott meg, nagyon sok azerbajdzsán népdalt jegyzett fel, és arra megállapításra jutott, hogy az azerbajdzsán és a magyar népzene teljesen hasonló. Kétségtelen, hogy ezek a dallamok egy tőből fakadnak, amely abból az időszakból származik, amikor a távoli őseink még együtt éltek az Ural vidékén. Sípos János könyve Budapesten (angol nyelven) és Bakuban (azerbajdzsán nyelven) jelent meg. A nagykövetség kezdeményezésére Sípos Jánosnak az azerbajdzsán-magyar kapcsolatokról szóló könyvét magyar nyelven is kiadták, ami a pesterzsébeti Szabó Ervin Könyvtárban is hozzáférhető.

Nagyon sok közös szó van a magyar és azerbajdzsán nyelvben. Ezek nem azok a szavak, amelyek a török hódoltság időszakában kerültek a magyar nyelvbe, hanem azok, amelyek közösek voltak a magyarok és azerbajdzsánok számára, amikor őseink együtt éltek. Így például, az azerbajdzsán nyelvben szerepel az „ata” szó, a magyarban „atya”, az azerbajdzsánban „ana”, a magyarban „anya” stb. Maguk a magyarok nem tudják megmagyarázni az „ember” szó eredetét. Az ótürk nyelvben az „ember” „az asszony ajándékát” jelentette.

Magyarországon él a „jász” nevű etnikai csoport, a városuk neve Jászberény. A magyar nyelvben nehéz megmagyarázni ennek az etnosznak és városnak a nevét. De az azerbajdzsán nyelv alapján ez teljes mértékben lehetséges. A „jázi” szó az azerbajdzsán nyelvben sztyeppét jelent. A magyar „jászok” jelentése azerbajdzsánul „sztyeppei emberek”. A magyar nyelvből kiindulva ugyancsak nehéz megmagyarázni a Jászberény elnevezést. Azerbajdzsán nyelven viszont a Jászberény jelentése: az a hely, ahol a jász törzs berendezkedett a neki ajándékozott zöld területen, a sztyeppén, "legelő, a déli oldalon, ahol süt a nap és dörög a villám".

Azerbajdzsán Köztársaságának nagykövetsége az Eötvös utca 14-ben egy olyan épületben működik, amely Podmaniczky palota néven ismert. Podmaniczky Frigyes kiváló magyar közéleti személyiség és tudós volt. A nagykövetség úgy döntött, hogy emléktáblát helyez el az épület homlokzatán Podmaniczky Frigyes tiszteletére, amely a nagykövetség ajándéka lesz a magyarok számára.

Az Azerbajdzsán Köztársaság nagykövetsége Veszprém város polgármesteri hivatalával együtt jelenleg azt tervezi, hogy Veszprémben felállítják Nizami Gjandzsevi XII. századi kiváló azerbajdzsán költő emlékművét, Gjandzsa azerbajdzsán városban pedig a magyar Endrődy Sándor költő emlékművét.

A XIX. században hatóságok elleni mozgalom kezdődött mind Magyarországon, mind Azerbajdzsánban. Magyarországot akkor a Habsburg birodalom, Azerbajdzsánt pedig az Orosz birodalom irányította. Magyarországon ez a mozgalom a betyárokról kapta a nevét. Ennek legismertebb képviselője Rózsa Sándor volt. Azerbajdzsánban Hacsag Nabi és Hacsag Kerem volt a legismertebb. A Hacsag szó egyidejűleg jelenti azt, hogy a „hatalomnak engedelmeskedő”, illetve „bátor ember”.

Hasonló a magyar és az azerbajdzsán nyelv grammatikája, mindkét nyelv az agglutináló típushoz tartozik. Ennek a típusnak az a sajátossága, hogy a szavakban az első szótag a szó töve. Ez nagyon megkönnyíti a rokon szavak keresését, mivel mind a magyar, mind az azerbajdzsán nyelvben az első szótag a szó töve.

Azerbajdzsán és Magyarország kapcsolatainak szempontjából fontos információ a XX. század elején Azerbajdzsánba került magyar hadifoglyok sorsa. Az első világháborúban Magyarország és Oroszország egymás ellen harcoltak, és a háború után több tízezer magyar hadifogoly volt Oroszország területén, egyebek között Azerbajdzsánban is, amely abban az időben Oroszország kötelékébe tartozott. Az Azerbajdzsán Demokratikus Köztársaság kikiáltása után az azerbajdzsán vezetésnek az egyik első rendelete a magyar hadifoglyok szabadon bocsátása volt, amit nem tett meg Oroszországban sem a cári, sem pedig a kommunista hatalom.

A második világháború idején nagyon sok, a Szovjetunió ellen harcoló magyar, hadifogolyként 1945-1947-ben Azerbajdzsánban levő táborokba került. Cseh József, ezeknek az eseményeknek az egyik részese, nagyszerű könyvet írt erről. A nagykövetség megjelentette ezt a könyvet magyar nyelven, ez szintén elérhető a könyvtár látogatói számára is. A hadifoglyok egy része meghalt, őket egy külön temetőben temették el. Abban az időben a Szovjetunió területén felszámolták a legtöbb temetőt, ahol magyar hadifoglyok voltak eltemetve. Azerbajdzsán területén két ilyen temető maradt fenn. Az azerbajdzsán nép gondozza ezeket a temetőket, épségben vannak, valamennyi ott eltemetett emlékére nagy fémkereszteket állítottak fel.

A nagykövetség kezdeményezésére évente „Azerbajdzsán-Magyarország: a kultúrák dialógusa” címmel, tudományos konferenciára kerül sor. A legutóbbi konferencián több mint 50 magyar és azerbajdzsán tudós vett részt, akik előadásukban a két nép közötti történelmi kapcsolatokkal foglalkoztak.

A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában számos azerbajdzsán nyelven írt kézirat található.

A nagykövetség magyar nyelven számos nagyon fontos munkát jelentetett meg, mint például a „Dede Horgud”, a „Köroglu”, Cseh József könyve, Az igazság Karabahról, Magyar újságírók Azerbajdzsánról, Azerbajdzsán hangszerek, az első, második és harmadik „Azerbajdzsán-Magyarország: a kultúrák dialógusa” c. tudományos konferenciák anyagai stb. melyekből egy-egy példányt a pesterzsébeti könyvtárnak ajándékozott a követség.